Mozgás
Miért megyek ki minden nap legalább egy kicsit
Minden nap kimegyek a levegőre legalább egy kicsit. Nem azért, mert különösen fegyelmezett vagyok, hanem mert észrevettem: ha túl sokáig maradok bent, a gondolataim körbe-körbe járnak a konyhában.
Néha csak a boltig megyek, néha a parkig, néha a Duna felé. Nem a távolság a lényeg. Hanem hogy azt mondjam a testemnek: itt vagyunk, élünk, mozgunk, látjuk az eget.
Kint könnyebb helyére tenni a napot. Egy fa, egy kutya, egy szomszéd vagy egy eső utáni pocsolya emlékeztet rá, hogy a világ nagyobb a gondjaimnál.
„A test szeret mozogni, a fej szereti a csendet, a szív pedig a jó embereket.“
Hírlevél
Levél a konyhámból
Hetente egyszer rövid levelet írok a konyhámból: egy receptet, egy gondolatot és egy apró emlékeztetőt a lassításra. Nem ígéret arra, hogy megváltoztatja az életet. Csak halk kopogás a nap ajtaján.
További írások
Mit tartok mindig a konyhámban
Egyszerű alapanyagok, amelyekből Ona reggelit, levest, vacsorát és valami teához valót is tud készíteni.
Tovább olvasom
Miért nem szeretem a szigorú diétákat
Ona ételhez való viszonya félelem, szélsőségek és olyan ígéretek nélkül, amelyek nem férnek bele a valós életbe.
Tovább olvasom
A kedvenc esti szokásom
Egy rövid esti rituálé, amely segít Onának zaj és rohanás nélkül lezárni a napot.
Tovább olvasom